Az arc az emberi test legjellegzetesebb része, mellyel kommunikálunk, kifejezi érzelmeinket és elsősorban az arcunk alapján ismerjük fel
egymást. Minden ember arca egyedi jellegzetességekkel rendelkezik, még az egypetéjű ikrek arca sem egészen egyforma.
Az arc megjelenését számos különböző szövetféleség alakja, illetve volumene határozza meg, úgymint a szilárd vázat alkotó csontok
és porcok, továbbá az izmok (mi- mikai, rágó- illetve nyakizmok), a bőr alatti zsírszövet és a bőr. Természetesen ezt számos
tényező befolyásolja, például az izmok működése, illetve tónusa, a gravitáció és a szövetek rugalmassága.
Orrplasztika
Az orr központi elhelyezkedése folytán nagy mértékben befolyásolja az arc megjelenését, így a rajta végzett beavatkozások is szembetűnő
változást okozhatnak. Alakját bonyolult felépítésű, csontos-porcos váz határozza meg, melynek végleges formája a serdülőkor végére alakul ki.
Ennél korábban esztétikai indikációval korrekciós műtét nem javasolt.
A műtét előtt szokásos kivizsgálás mellett fül-, orr- gégészeti vizsgálat is ajánlott.
A műtétet végezhetjük helyi és általános érzéstelenítésben is, az esetek nagy részében külső, látható heg nélkül. A műtét lényege a
csontos-porcos váz kívánt formájának kialakítása, szükség esetén az orrsövény deformitásának megszüntetése. Bonyolult deformitások,
illetve már operált orr korrekciója esetén jön szóba az ún. nyílt feltárás, amikor az orrsövény alsó részét fedő bőrön kis harántirányú
heg marad vissza. A műtét után gipszsínnel külső rögzítést alkalmazunk kb. 10 napra, az orrjáratokba 1-2 napra tampont helyezünk be.
A műtét után jelentősebb fájdalomra nem kell számítani. A varratok általában spontán távoznak, így az eltávolításukkal járó kellemetlenségtől
megkíméljük a pácienst. A műtét után néhány napig a fejet magasabbra helyezve kell feküdni, 2 hétig az orrfúvás mellőzése szükséges.
Célszerű a tampon eltávolításáig a kórházban maradni. Ezt követően orrkenőcs használata javasolt, az orrot traumától, hideghatástól
óvni kell. A műtét után a szemek körül duzzanat, kisebb bevérzések alakulhatnak ki, melyek 2-3 hét alatt felszívódnak. A végleges
eredmény több hónap alatt alakul ki, mivel az orr enyhébb duzzanata lassan szűnik meg teljesen, ez azonban többnyire nem zavaró.
A ritkán előforduló szövődmények közé tartozik az utóvérzés, a fertőzés és a nem megfelelő esztétikai eredmény.
Szemöldök- és szemhéjplasztika
Az arcplasztikánál leírt, öregedéssel járó szöveti változások következtében a szemöldök is megereszkedik, ennek következtében
a felső szemhéj relatív bőrfeleslege jön létre.
A szemhéjak bőre emellett abszolút értelemben is kitágul, ráncossá válik, a felső szemhéjon a pillákra lógva a látásban is zavarhatja a pácienst.
A szemüreg zsírszövete a körkörös szemizom mögötti kötőszövetes réteg kitágulása miatt előboltosulhat, ez főleg az alsó szemhéjon okoz szembetűnő
"táskákat".
A fenti elváltozások korrekcióját általában helyi érzéstelenítésben végezzük. A szemöldök emelésére több műtéti módszer ismeretes,
homlokplasztika esetén -természetesen a beavatkozás részét képezi, de endoszkópos és kisebb beavatkozást jelentő lokális megoldások is léteznek.
A felső szemhéjak esetében a metszés a szemhéj szélétől kb. 5 mm-re levő redőben halad, az eltávolítandó bőrfelesleg többnyire ívelt
babérlevél alakú, 1-1,5 cm szélességű. Szükség esetén az előtüremkedő szemüregi zsírszövet feleslegét is eltávolítjuk.
A sebet a felszín alatt haladó, ún. tovafutó varrattal egyesítjük.
Az alsó szemhéjon a metszésvonal közvetlenül a pillasor alatt halad, illetve a külső szemzugnál kb. 30 fokban lefelé tér el.
Itt a bőrfelesleg eltávolítása mellett a zsírszövet előboltosulását lehetőve tevő kitágult kötőszövetes lemez helyreállítására
törekszünk (zsírmegtartó műtét), a sebet a fenti módon zárjuk. A sebeket és környezetüket steril ragasztócsíkokkal fedjük.
A műtét után 2-3 napig a műtéti terület jegelése szükséges. A varratokat 4-5 nap múlva távolítjuk el. A szemhéjakon található
a szervezetben a legvékonyabb bőr, ezért a keletkező heg itt a legkevésbé feltűnő, néhány hónap múlva már alig látható.
A szövődmények közül igen ritka, de azonnali beavatkozást igényel a szemüregbe terjedő vérömleny kialakulása. Kisebb,
felületes bevérzések kb. 2 hét alatt spontán felszívódnak.
Gyulladásos szövődmény, sebgyógyulási zavar ritkán fordul elő, az alsó szemhéjak kifordulását általában az eltúlzott bőrkimetszés okozza,
és ez újabb műtétet tehet szükségessé.
A felső szemhéjak barnásvörös elszíneződése is előfordulhat, ez általában spontán elmúlik.
Fülplasztika
A fülkagyló vázát meglehetősen bonyolult alakú rugalmas porc alkotja, melynek deformitásai is nagy változatosságot mutatnak.
A leggyakrabban előforduló elálló fülkagylónak két fő oka lehet: a porc túlzott mérete vagy/és normálisan meglévő görbületeinek hiánya.
Az elváltozás mértékében a két oldal között jelentős különbség lehet.
Mivel a fülkagyló mérete és alakja 6-7 éves kor után már lényegesen nem változik, a deformitás korrekciója - a legtöbb esztétikai
műtéttől eltérően - már ebben az életkorban megtörténhet, megelőzve hogy a gyermek az iskola kezdésekor csúfoló - dás tárgyává váljon.
A műtétet általában ambulanter, helyi érzéstelenítésben végezzük, amit megfelelő felvilágosítást követően a gyermekek többsége is jól tolerál,
altatásra ritkán van szükség.
A korrekció lényege a fent említett okoknak megfelelően a porc alakjának megváltoztatása, illetve szükség esetén egy részének eltávolítása.
A metszés a fülkagyló hátsó áthajlási redőjében, illetve a fülkagyló felső széle alatti redőben, tehát rejtett helyen történik.
A műtét után nedves vattás nyomókötést helyezünk fel, melyet szövődménymentes esetben csak 7-9 nap múlva távolítunk el, varrateltávolításra
is ekkor kerül sor. Ezt követően a füleket traumától óvni kell, kb. 3 hétig éjszakára rugalmas pánt viselése javasolt.
A műtét utáni 2-3 napon mérsékelt fájdalom előfordul, enyhébb érzészavar szintén lehetséges, de ez néhány hét alatt fokozatosan megszűnik.
A ritkán előforduló szövődmények közé tartozik a bevérzés, fertőzés, sebszétvá- lás, kóros hegképződés, kivételesen a porc elhalása, és természetesen
az esztétikai problémák (pl. aszimmetria).
Egyéb alaki és méretbeli eltérések lényegesen ritkábban fordulnak elő, műtéti kor- rekciójuk szintén lehetséges.
Ajakvastagítás, ráncfeltöltés
Az öregedéssel járó szöveti változások következtében az ajkak fokozatosan elvékonyodnak, az ajakpír is keskenyebbé válik, a szájzugok lefelé
süllyednek, emellett az arc más részeihez hasonlóan itt is ráncok jelenhetnek meg.
A korrekció manapság legelterjedtebb módja az ún. injektábilis (injekció formájában alkalmazható) implantatumok alkalmazása. Ezen anyagok
közül használatos a szervezetben normálisan is előforduló kollagén és hyaluronsav, illetve különböző származékai, a saját zsír, továbbá
számos szintetikus anyag (pl. polyacrylamid és polyvinylalkohol). Közös jellemzőjük, hogy bizonyos idő (1-5 év) után felszívódnak.
A korábban alkalmazott tartós (végleges) hatású feltöltőanyagok alkalmazása egyre inkább háttérbe szorul, mivel szövődmények, illetve
hosszabb idő után előnytelenné váló megjelenés esetén az anyag eltávolítása és a korrekció többnyire bonyolult mű- tétet igényel.
A beavatkozás előtt érzéstelenítő krém, esetleg spray alkalmazása szükséges, amennyiben a páciensnek korábban ajakherpesze volt,
annak kiújulását megelőző gyógyszert is adunk. A beavatkozás után néhány napig duzzanat, bőrpír észlelhető, a kezelt terület nyugalmának
biztosítása, hűtés javasolt. Szükség esetén (pl aszimmetria) 1-2 hét múlva korrekció végezhető.
Újabb lehetőséget jelent az ajkak korrekciójában az erre a célra kifejlesztett szilikon implantatum, mely természetesen tartós eredményt biztosít,
de szükség esetén eltávolítása sem jelent nehézséget.
A korábban alkalmazott ajakpírkorrekciós műtéteket a gyakran nem megfelelő esztétikai eredmény miatt ritkán alkalmazzuk.
Az arc egyéb területein kialakult ráncok feltöltésére is elsősorban a felszívódó töltőanyagok használatosak.
Botox-kezelés
A Botox-kezelés az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Az alkalmazott hatóanyag a Clostridium botulinum nevű
baktérium által termelt toxin, melynek tisztított, hígított oldatát használjuk. Hatásának lényege, hogy az idegvégződéseken
gátolja az acetil-kolin felszabadulását, és ezáltal a beidegzett izom, vagy mirigy működését.
A Botoxot az 1980-as évek végétől alkalmazzák különböző izomgörcsökkel járó betegségek és migrén esetén. Esztétikai indikációval
elsősorban a homlok-, szemöl- dökök közötti és szem körüli ráncok, továbbá a felső ajkon, nyakon levő ráncok,és a lefelé hajló
szájzugok korrekciójára használható. Emellett használatos még fokozott izzadás (hónalj, tenyér, láb) tartós csökkentésére is.
Az anyagot injekció formájában, vékony tűvel adjuk be, a hatás kialakulásához 3-36 óra szükséges és 3-6 hónapig tart, mely után a
kezelés ismételhető. Súlyosabb szövődményre nem kell számítani, de előfordulhat, hogy a két oldal között eltérés, aszimmetria jön
létre, esetleg a hatóanyag elszívárgása miatt nem kívánatos izom- bénulások is kialakulhatnak , de természetesen ezek is átmeneti jellegűek.
Mellkorrekciós műtétek
A női mell ősidők óta a nőiesség, az anyaság, és a szexualitás szimbóluma a legkülönbözőbb kultúrákban. Ennek megfelelően korrekciós műtétei a
leggyakoribb esztétikai sebészeti beavatkozások közé tartoznak.
A műtéteket a következőképpen csoportosíthatjuk: mellnagyobbítás, - kisebbítés és -felvarrás, az utóbbi kettő számos hasonlóságot mutat
(pl. műtéttechnika, utókezelés szempontjából), ezért együtt tárgyaljuk. Természetesen előfordul, hogy a mellnagyobbítást felvarrással kell
kombinálni. Ide soroljuk még a bimbóudvar és a bimbó korrekcióját és a nőies jellegű férfi emlő kisebbítését.
Mellnagyobbítás
A női mell kifejlődése a serdülőkor végére befejeződik, ezt követően kerülhet sor a beavatkozásra. A genetikailag determináltan kis méretű,
vagy terhesség, illetve szoptatás kapcsán megkisebbedett, vagy aszimmetrikus emlők korrekciója a külön- böző implantatumok beültetésével történik.
A szilikon implantatumok alkalmazása az 1960-as évek első felében kezdődött, velük kapcsolatban különböző tévhitek terjedtek el
(pl. autoimmun betegségeket, emlőrákot, szoptatási képtelenséget okozó hatás). Ezeket nagy anyagon, számos országban végzett vizsgálatok
egyértelműen megcáfolták, tehát az implantatumok semmiféle egészségkárosodást okozó hatása nem igazolható. Ez az implantatumot viselő személyre
és az általa szoptatott gyermekre is érvényes.
Ma már az implantatumok széles skálája áll rendelkezésre, melyek különböző felszínűek, alakúak és tartalmúak lehetnek. Közös jellemzőjük a
szilikon tok, mely rugalmas, igen nagy erőbehatásokat is elvisel, sérülése extrém erőbehatás (pl. autóbaleset, szúrás, lövés) esetén jöhet létre.
A hagyományos, kerek implantatumok közül az egyszerűbbek felszíne sima, ezeket már ritkábban alkalmazzuk. Az érdesített (ún. texturált) felszínű
implantatumok elcsúszásra kevésbé hajlamosak, és a tokzsugorodás is ritkábban fordul elő alkalmazásuk esetén.
Mindkét fajta különböző magasságú ("vastagságú") változatokban (alacsony, közepes, magas) rendelhető.
Az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazzuk az ún. anatómiai formájú vagy csepp alakú implantatumokat, melyek természetesebb megjelenést biztosítanak,
de ez elsősorban akkor érvényesül, ha a páciens saját melle meglehetősen kicsi. Az ún. aszimmetrikus implantatumok jellemzője,
hogy oldalsó részük vastagabb, mint a középvonal felé eső, és hátsó (a mellkasra fekvő) felszínük homorú, a jobb és bal oldali nem cserélhető fel.
Az implantatumok leggyakoribb töltőanyaga a szilikon gél, melynek az ún. koheziv változata a modern implantatumokban általánossá vált.
Ennek jellemzője, hogy lényegesen sűrűbb, mint a korábban használt, csaknem folyékony szilikon, alakját megtartja és az implantatum esetleges
sérülése esetén is helyben marad, nem szivárog a szövetekbe. Az implantatumok töltőanyaga lehet még többek között sóoldat és ún. hydrogél is
melyek a szövetekbe jutva probléma nélkül felszívódnak és kiürülnek. A fentieken kívül vannak specialis felépítésű, kettős üregű implantatumok
is, melyekben egy adott volumenű szilikon gél mellé még bizonyos mennyiségű sóoldat tölthető, így az össztérfogat változtatható.
Az implantatum kiválasztásánál természetesen a páciens kívánságát is figyelembe vesszük, de testalkata, méretei (elsősorban a mellkas
szélessége és a saját emlő mérete) meghatárotó jelentőségűek.
A műtétet szinte minden esetben általános érzéstelenítésben végezzük, bár elvileg helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Előtte a
szokásos kivizsgálás mellett az emlők ultrahang-, illetve 35 év felettieknél mammográfiás vizsgálatát is el kell végezni.
A műtéti metszést (3,5-5 cm, implantatumtól függően) leggyakrabban az emlő alsó áthajlási redőjében végezzük, az anatómiai formájú
implantatumok csak ilyen feltárásból helyezhetők be. Ritkábban a bimbóudvar alsó széle mentén, illetve a hónaljárok területén történik
a metszés, ezekben az esetekben a heg kevésbé feltűnő, illetve rejtett helyzetű, de esetleges szövődmény az eredeti metszésből
nehezebben látható el.
Az implantatumot behelyezhetjük az emlőmirigy és a nagy mellizom közé, a mellizom alá és az ún. dual plane technikával úgy, hogy az
implantatum felső része az izom alatt, alsó része pedig felette helyezkedik el. Az implantatum mellett vékony szívódraint hagyunk
a sebfelszín-ből szivárgó szövetnedv eltávolítására, ezt a műtétet követő napon távolítjuk el. A páciens általában ekkor távozhat
a kórházból. A műtét után speciális elasztikus melltartót helyezünk fel, ezt, illetve sportmelltartót 6-8 hétig kell viselni.
A műtét után néhány napig a felső végtagok nagyobb mozdulatait kerülni kell, 1 hétig csak hanyatt fekhet a páciens. Varrateltávolítás
10-14 nap után történik. Az izom alá helyezett implantatum esetén a műtét után néhány napig erősebb a fájdalom, ez gyógyszerekkel
jól csillapítható. A normál életmódra 2-4 hét alatt fokozato- san térhet vissza, beleértve az autóvezetést is, de a mellizom
akív működését igénylő sportok csak 6-8 hét után folytathatók.
Az egyéb műtéteknél is előforduló szövődmények természetesen itt sem küszöbölhetők ki 100%-ban, de meglehetősen ritkák.
A műtét előtt minden esetben adunk antibiotikumot, a fertőzéses szövődmény lehetősége így minimálisra csökkenthető. A pontos
vérzéscsillapítás és a szívódrainek alkalmazása hasonlóan befolyásolja a vérömleny kialakulásának esélyét.
Speciálisan erre a beavatkozásra jellemző szövődmény az ún. tokzsugorodás (capsularis contractura), mely irodalmi adatok szerint
5-15 %-ban fordulhat elő, pontos oka nem tisztázott. Lényege, hogy az implantatum körül normálisan is kialakuló kötőszövetes
tok megvastagszik, zsugorodik, ezáltal az implantatum egyre feszesebb, keményebb lesz, deformálódik, majd fájdalom is jelentkezik.
A megoldás újabb műtét: a tok többszörös bemetszése, esetleg teljes eltávolítása révén a szükséges méretű üreg helyreállítása.
Ritkább szövődmény a bimbóudvar, illetve a bimbó érzészavara, mely csaknem mindig átmeneti jellegű, néhány hónap alatt fokozatosan
megszűnik. Előfordulhat még sebgyógyulási zavar, kóros hegképződés, az implantatum elmozdulása, továbbá meggyűrődése (rippling, wrinkling),
ami tapintható, és többnyire látható hullámos kontúrt eredményez.
A manapság használatos implantatumok "élettartama" nincs meghatározva, nincs a cseréjük pontos időpontjára vonatkozó előírás. Mindenesetre
javasolt évenkénti kontroll vizsgálat, beleértve az emlők ultrahangos vizsgálatát is. Mivel hosszabb idő (10-15 év) után a legjobb
implantatumok tokja is megrepedhet, célszerű kb. 10 év után a leginformatívabb képalkotó eljárással (jelenleg: MRI) ellenőrízni az
implantatum állapotát, és szükség esetén elvégezni a cserét.
Az implantatumok nem teszik lehetetlenné a később végzett mammographiás és egyéb vizsgálatokat, de jelenlétükre fel kell hívni a figyelmet.
Az ún. aszimmetrikus emlők esetében, amikor lényeges méretbeli (és többnyire alaki) eltérés van a két emlő között, több műtéti megoldás
jöhet szóba. Ha a kisebb emlő mérete elmarad a kívánatostól, azt nagyobbítani kell, a nagyobb, általában lógó emlőn pedig felvarrás
szükséges. Ha a kisebb emlő mérete és alakja megfelelő, akkor a nagyobb emlő kisebbítése a megoldás. Előfordul, hogy mindkét emlő
nagyobbítása szükséges, de ilyenkor eltérő méretű implantatumokkal korrigáljuk az aszimmetriát, illetve szükség esetén felvarrást is végzünk.
Mellfelvarrás, mellkisebbítés
Emlőfelvarrást leggyakrabban terhesség, illetve szoptatás, vagy nagyobb mértékű testsúlycsökkenés kapcsán megereszkedett emlők korrekciója
céljából végzünk.
Mivel a túl nagy emlők mindig "lógnak" és a műtéti megoldás is nagyon hasonló a felvarráshoz, ezért a mellkisebbítésről is itt lesz szó.
Míg az emlők megereszkedése önmagában elsősorban esztétikai probléma, a túlzott méretű emlők hátfájdalmakat okoznak, a melltartó pántja a
vállon benyomatot okoz, emellett higiénés problémák is jelentkezhetnek az emlők és a mellkasfal összefekvő felszínein.
A műtét előtti kivizsgáláshoz itt is hozzátartozik az ultrahang, illetve 35 év felett a mammográfiás vizsgálat. A műtét legtöbbször
általános érzéstelenítésben történik, helyi érzéstelenítés kisebb méretű emlők esetén jön szóba.
Az emlők enyhébb fokú megereszkedését (amikor a bimbó még az áthajlási redő szintje fölött van) implantatum beültetésével is korrigálni lehet.
Nagyobb mértékű lógás (ptosis) esetén az alábbi beavatkozások valamelyike szükséges.
A felvarrás legegyszerűbb, de ritkán alkalmazható módja, amikor csak a bimbóudvar szélén marad vissza körkörös heg. Ilyenkor a bimbóudvar
fölötti területről távolítunk el sarló alakú bőrdarabot és a seb egyesítésével a bimbóudvar magasabbra kerül. Ez az eljárás csak kis mértékű
lógás, egyidejű emlőnagyobbítás, illetve elsősorban ún. tubularis emlő ("csőmell") esetén jön szóba, mivel az emlőt laposabbá teszi,
tehát esztétikailag ritkán tekinthető optimálisnak.
Gyakrabban történik a korrekció úgy, hogy a bimbóudvart magasabbra helyezzük, legalsó pontjától az áthajlási redőig függőleges metszést
ejtünk, a mirigyállományt öltésekkel kúposítjuk, és a bőrfelesleget a függőleges metszés széleinél, illetve szükség estén az áthajlási
redő fölött is eltávolítjuk. Így a bimbóudvar körül körkörös, illetve legalsó pontjától az áthajlási redőig terjedő függőleges heg, továbbá
az esetek egy részében az áthajlási redőben egy harántirányú heg marad vissza.
Az emlőkisebbítő műtét hasonló az utóbbihoz, azzal a különbséggel, hogy az emlő alsó feléből távolítjuk el a megfelelő mennyiségű mirigy-
és zsírszövetet. Ebben az esetben is fordított T-alakú, illetve a bimbóudvar szélén kör alakú heg marad vissza. A műtét után 2-3 hétig
kímélő életmód, 6-8 hétig speciális melltartó viselése szükséges, varrateltávolítás kb. 2 hét után esedékes. Szövődmények viszonylag
ritkán fordulnak elő, ezek lehetnek: vérömleny, fertőzés, körülírt (és többnyire átmeneti) érzészavar, bőr- és (elsősorban kisebbítésnél)
zsírszövet-elhalás, igen ritkán kóros hegképződés.
Természetesen az évek múlásával az emlők fokozatosan ismét megereszkednek, ez újabb korrekciót tehet szükségessé.
Ha a megereszkedett emlő térfogata túl kicsi, akkor a felvarrást implantatum beültetésével kombinálva érhetjük el a kívánatos eredményt.
A műtét utáni tennivalók lényegében megegyeznek a fentiekkel.
Bimbóudvar- és bimbó-korrekció
Előfordul, hogy a bimbóudvar túl nagy mérete okoz esztétikai problémát, ennek megoldása többnyire valamilyen mellkorrekciós műtét során
történik, de önmagában is elvégezhető. Ilyenkor a bimbóudvar széli részéből távolítunk el körgyűrű alakú részt. Ha a bimbóudvar nem az
emlő közepén helyezkedik el, "félhold" alakú bőrterület eltávolításával végezhetjük el a korrekciót.
A bimbó rendellenességei közül a leggyakoribb a befordult emlőbimbó, mely az esztétikai probléma mellett higiénés panaszt, valamint
szoptatási nehézséget okozhat. Oka elsősorban a tejmirigyek kivezetőcsöveinek rövidsége. A korrekciójának számos módszere ismeretes,
és ez jelzi is, hogy tulajdonképpen egyik megoldás sem tökéletes. Nehéz a megfelelő esztétikai eredményt és a zavartalan szoptatás
lehetőségét egyidejűleg biztosítani. Hosszú ideig, vagy többször szoptatott nőknél, esetleg fejlődési rendellenességként fordul elő
a túl hosszú emlő-bimbó, mely viszonylag egyszerűen korrigálható, akárcsak a ritkán előforduló szám feletti emlőbimbó.
A férfi emlő kisebbítése
A férfi emlő megnagyobbodása pubertáskorban gyakori és egy részük átmeneti jellegű, ezt követően endokrin, valamint májbetegségek,
anabolikus steroidok, vagy hormonkezelések is szerepet játszhatnak kialakulásában. A megnagyobbodott emlőben a mirigy- és a zsírszövet
aránya különböző lehet.
A műtét helyi és általános érzéstelenítésben is elvégezhető. A mirigyállomány eltávolítása a bimbóudvar szélén ejtett metszésből történik,
a környező zsírszövetet zsírleszívással vékonyítjuk, szükség esetén a bimbóudvar kisebbítésével javíthatjuk az esztétikai eredményt.
A sebüregben szívódraint hagyunk, melyet általában másnap távolítunk el, a páciens ekkor távozhat a kórházból.
A műtét után kb. 4 hétig kímélet, elasztikus mellény viselése szükséges. Az egyéb műtéteknél is lehetséges szövődmények (bevérzés, fertőzés)
mellett kontúregyenetlenségek fordulhatnak elő.
1978-ban szereztem diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd
1981-ig az egyetem II. számú Anatómiai Intézetében tanársegédként dolgoztam.
1981-től a Váci Városi Kórház sebészeti, majd traumatológiai osztályán dolgoztam, ahol helyreállító plasztikai műtéteket jelenleg is végzek.
1984-ben sebészetből,
1988-ban traumatológiából szereztem szakorvosi képesítést.
1993-94-ben kétéves szakvizsga előtti gyakorlatomat teljesítettem a Központi Honvédkórház plasztikai sebészeti osztályán.
1995-ben plasztikai sebészetből szakvizsgáztam, magánpraxisomat
1996-ban kezdtem és azóta is a váci kórházban folytatom.
1978-ban szereztem diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd
1981-ig az egyetem II. számú Anatómiai Intézetében tanársegédként dolgoztam.
1981-től a Váci Városi Kórház sebészeti, majd traumatológiai osztályán dolgoztam, ahol helyreállító plasztikai műtéteket jelenleg is végzek.
1984-ben sebészetből,
1988-ban traumatológiából szereztem szakorvosi képesítést.
1993-94-ben kétéves szakvizsga előtti gyakorlatomat teljesítettem a Központi Honvédkórház plasztikai sebészeti osztályán.
1995-ben plasztikai sebészetből szakvizsgáztam, magánpraxisomat
1996-ban kezdtem és azóta is a váci kórházban folytatom.
