A NYARALÁS FŐ CÉLJA:
EGYÉNILEG FELTÖLTŐDNI: ÉRTELMILEG, LELKILEG,
FIZIKAILAG
ITT A NYÁR, A PIHENÉS, ÜDÜLÉS IDŐSZAKA
Mire odaérünk, hogy kicsit magunkkal is törődjünk, küzdelmek
árán a szabadságunkat megkaphattuk- egyeztetve a család többi tagjaival - már
eléggé kimerültek vagyunk.
Nyár... nap - fény - meleg- kirándulás, kikapcsolódás a
munkanapok beütemezett, monoton „szolgaságából”. Félretenni a mindennapi
gondokat, kicsit elfelejteni a nehézségeket, a fel-felmerülő problémákat.
Egyszerűen jól érezni magunkat, hiszen minden porcikánk pihenni vágyik.
Ne gondoljunk arra, hogy a pihenés, kikapcsolódás minden
embernél egyforma. Életvitelünktől, munkánktól, vágyainktól, korunktól, családi
állapotunktól, szellemi és fizikai erőnlétünktől függően elképzelhető, hogy
másképp tervezzük a szabadságunkat.
Vegyük sorba: - Életvitel.. milyenek az igényeid, kulturális
elképzeléseid, anyagi helyzeted - nem beszélve arról, hogy elképzeléseid
megvalósításához nemcsak anyagi, hanem fizikai erőd is elegendő-e? Terved egy
igazi lelki feltöltődés, egy sarokba leülve elbeszélgetni önmagaddal, vagy kézbe
venni egy olyan könyvet, mely segít a belső nyugalmad megtalálásában?
Megszakításként kirándulni, esetleg úszni egy nagyot, s közben elbeszélgetni a
pároddal, olyan dolgokról is, amelyekre a rohanó hétköznapokon soha nincs idő.
Vagy gyermekeddel focizni egy nagyot, olyat, hogy ezekre a közös kirándulásokra
majd mindig boldogan emlékezzen.
Munka: általában egy szellemi munkát végző embernek már az is
nagy kikapcsolódás, ha kedvére való fizikai munkát végez. Akit munkája mindig
sok emberrel kapcsolja össze: nagyon vágyik egy kis csendes helyen eltöltendő
kikapcsolódásra, S aki úgy érzi, hogy szellemi munkája , sok elfoglaltsága
miatt, szinte minden porcikája elernyedt, annak egy szép kert rendezése, fizikai
munka végzése, izmai erősítésére, szintén nagy öröm lehet.
Természetesen a fizikai munkát végzők között nagyon soknak
öröme telik szabadsága idején, ha leülhet s elolvashat egy jó könyvet,
szellemileg kíván feltöltődni olyan helyen ahol igazán jól érezheti magát. Azért
nem helyes teljesen leállni fizikai szervei megmozgatásáról sem.
Vágyaink: elérését igen sokszor befolyásolja a pénztárcánk,
vagy egészségi állapotunk. Ilyenkor jó ha eszünkbe jut: Addig nyújtózkodj, amíg
a takaród ér. S ha elutazunk egy szép tengerpartra, vagy csodálatos hegyvidékre,
senki sem fogja tudni, hogy a ruha ami rajtunk van, hány éves,... vagy éppen
most vettük - esetleg hitelből - elutazásunk előtt. Ezért nincs értelme
adósságba verni magunkat. Jó magam is láttam sok szép külföldi tájat,
mindamellett hiszem és vallom, hogy itthon kis hazánkban is vannak gyönyörű
tájak, amit még sokan nem láttunk, láttak, s érdemes ezeket is felkeresni.
Korunk: egész biztos, hogy másmilyen kikapcsolódásra,
nyaralásra vágyik általában egy fiatal, vagy középkorú, mint az idősebb
korosztály, s az a legszebb, ha közösen megbeszélve olyan terveket fektetnek le,
amelyben senki nem akarja irányítani, vagy magához kötni a másikat. Nemrég
hallottam egy ismerősömtől: A nagymama mondja unokájának: Mikor látogatsz meg,
hogy beszélgessünk egy kicsit? Kérdéssel válaszol az ifjú titán: És miről
beszélgetnénk Mama? (a Mama rádöbbent, hogy a felnőtt unokájának nincs témája
vele, s ekkor még öregebbnek érezte magát.)
El kellene fogadnunk, nekünk „időseknek”, hogy a fiataloknak
teljesen más az érdeklődési körük.
Családi állapot: ez is befolyásolja, hogy ki mikor és hova
megy kirándulni, nyaralni. Egy egyedülálló elképzeléseit nem biztos, hogy máshoz
kell igazítsa. Ha van egy szép hely, ahova szeretne eljutni, s az erre valót is
összetudta rakni, - főleg ha még szeret utazni is - egy megadott időpontban
elindul s olyan helyekre megy ahova eltervezte, s akkor, amikor akar.
A családban élő - még ha csak két személy is – a férj és
feleség - összeülnek, megbeszélik, melyikük hova szeretne eljutni, mennyire fut
a költségvetésből, mikor kapnak szabadságot... s ha már közös nevezőre jutottak
…. mennek nyaralni. De ha már gyermekek is vannak még jobban meg kell tervezni a
nyaralás idejét, a kikapcsolódás mibenlétét. Nem véletlenül írtam ide:
kikapcsolódás.... Miért? Vannak szülők, akik nyaralásuk idejére - kikapcsolódás
„címén” a nagyszülőkhöz viszik gyermekeiket, hogy ők „igazán” pihenni tudjanak.
Egy másik szülői csoport, - ha áldozatok árán is - de a nyaralás idején is össze
kívánja tartani családját - tehát nyaraljon együtt a család, - s ha pénztárcáik
engedik – olyan helyet választanak, ahol „teljes ellátás” van biztosítva, - s
így az Anyuka is felszabadul a konyhai munkák terhe alól. Ezek a gondok
változnak, ha már a gyermek is közeledik a „felnőtt” kor idejéhez... s talán
hamarabb, mint gondolja a szülő, de szeretné külön, barátaival együtt eltölteni
a nyaralási időt. Ekkor már sokkal nagyobb gondban van a gyermeke életét szívén
viselő, aggódó szülő. Aggodalmát csökkentheti, ha a barátokat Ő is személyesen
ismeri, s eddig is jó véleménnyel volt róluk. Aggodalmának foka azon arányban
növekszik, vagy csökken, hogy mennyire volt szoros kapcsolata gyermekével egész
kicsi korától kezdve. Akik gyermekük pici korától időt szántak arra, hogy mindig
meghallgassák őket, akkor és ott amikor arra a legnagyobb hiánya volt
gyermekének, hiszem hogy ez az évek óta fenntartott szoros kapcsolat csökkenti
aggodalmát. Gyermekkoromtól ismerem E.G. White által írt anyáknak szóló
tanácsot: „Hadd susogják füledbe bajaikat.” Boldog az az anya aki ezt mindig
gyakorolta, s ez a „teher” amit kicsi kortól vállalt, meghozza gyümölcsét
gyermeke „felnőtt” korában is.
Most eszembe jut egy régi Nők Lapjában olvasott cikk. Több
hetes külföldi tartózkodásom után, hazaérkezve - „végre magyar betű”
felkiáltással „belemerültem” a magyar újságba. Nyár lévén a nyaralásokkal
kapcsolatosan történetekről szólt a cikk, melyben a következőt olvastam:
Siófokon egy rendőrségi razzia után, több fiatal lányt bevittek a rendőrségre.
Kiskorúak lévén, az egyik kislány szüleit – Szabolcs megyéből - telefonon kérte
a rendőr, hogy jöjjenek el gyermekükért. A telefon túlsó végéről az Édesanya
kérdése így hangzik: Melyikért?
Tehát otthonról nem csak egy kislány hiányzott, s ezek szerint
egyikről sem tudta az Édesanya, hogy hol is van. Kérem a kedves olvasót, hogy
gondolja át – milyen lehet ebben a családban a „családi összhang” ? Bizonyára,
hogy mindannyian hibázunk, hiszen senki sem tökéletes, sem a szülő, sem a
gyermek. S elnézést, hogy leírom, de mostanában mind több- és több olyan panasz
hangzik el itt az irodában nemcsak fiataloktól, hanem jó középkorúaktól is, hogy
„mennyire szeretetlenül bántak vele a szüleik”. Saját Édesanyjuk, vagy Apjukkal
kapcsolatban, ... szinte több mint az Anyós- és menny közötti problémákról. S
ezek a problémák még jobban kiütköznek, ilyenkor, amikor „több időt kellene
együtt tölteni”. Sokszor hallhatjuk: „mindig a felnőtt a hibás”. Megjegyzést:
mert hogyan nevelte? Milyen példát adott gyermekének? Stb.
Igaz, hogy a X. parancsolatban, az V. parancsolat: „ Tisztelt
Atyádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a Te
Istened ád te néked.”, de Pál apostol írásaiban olvashatunk a szülőknek adott
tanácsról is: „Ti is Atyák ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe
ne essenek..” Úgy tapasztalom, hogy erről az intésről sok szülő talán nem is
hallott, vagy nem gondolja át ennek lelki lényegét. Ha gyermeke úgy érzi, hogy
sokszor még a „szalmaszálba” is beleköt valamelyik szülője, akkor, amikor alig-
alig találkoznak, mondhatni csak este - hogyan lenne kedve úgy elmenni együtt
kirándulni, mikor nap mint nap „együtt kell lenni” velük.
Nekem nagyon fájna az, hogy azért legyen egy család együtt
mert „kell”, s nem azért mert mindenki örül, hogy együtt vannak. A nyári
kikapcsolódás, üdülés idején szakítsunk időt arra, hogy saját magunkkal is
„elbeszélgessünk”. Ez csak önmagunkra tartozik és senki másra. A szeretet, mint
gyógyító erő c. könyvemben írom: „A mai embert nem is az elmagányosodása miatt
kell sajnálnunk, hanem inkább azért, hogy soha sincs csendben, összeszedetten
egyedül.”
Hiszem, hogy nekünk lesz jó, ha szabadságunk alatt erre is
időt szakítunk, elbeszélgetünk önmagunkkal, s mérlegre tesszük dolgainkat. A mai
divatos szóval élve, igyekszünk megismerni önmagunkat...az Önismeretben való
növekedéssel egy irányban fog akkor szerintünk az önnevelés is haladni. Legyünk
„lelkileg is gerincesek”, s ha valamire most rádöbbentünk, hogy gyermekeinkkel,
vagy házastársunkkal szemben valamiben hibáztunk, mondjuk meg nekik, s kérjünk
elnézést. Még akkor is ha ezt gyermekünkkel szemben kellene megtennünk. Sok
szülő úgy gondolja, hogy Ő ezt a megalázkodást nem tudja megtenni, pedig – ha
jól nevelte gyermekét - ekkor fog nagyot nőni a szemében.
Összefoglalva: egy szerető családban közös nevezőre fognak
jutni a nyaralás, a kikapcsolódás területén is - egymáshoz alkalmazkodva, s
előre mindent megbeszélve, pl: mennyire engedi a költségvetés hogy
„nyújtózkodjunk”, stb. s az ilyen család boldogan fogja együtt tölteni a
szabadságát.
Talán elsőnek kellett volna felsorolni, hogy fizikai, -
egészségi állapotunk mennyire befolyásolja a nyári pihenőnket. Hiába szeretnének
sokan eljutni oda, ahova a kerekes székkel nem lehet elmenni, hiába akarok én
hegyre menni, mert nagyon szeretem a hegyet, ha nem bír a lábam... hiába
szeretnék kikapcsolódni, ha a fájdalmak állandóan gyötörnek... Hiába akarnám,
hogy lássák, jól érzem magam, ha a sok gyógyszer teljesen eltompította
érzésvilágomat...
Pedig a szép táj, a nyugodt légkör tudja feledtetni még
fájdalmainkat is. Nagynénémék házánál Erdélyben egy szép patak csörgedez. Ez a
falu két hegy közötti völgyben húzódik, régen többször kimentem hozzájuk, s ha
leültem ennek a pataknak a partjára, mondhatni minden fájdalmamat, bánatomat
elfelejtettem. Nagyon szeretem hallgatni a patak csörgedezését. Ennek az
újságnak az elmúlt év nyári számában részletesen leírtam, milyen betegséggel
milyen helyre tanácsos kirándulnunk. Csak egy-két példával: légúti
betegségekkel, a sós levegőjű tengerpartra, vérszegénységgel küszködők,
tüdőbetegek a hegyvidékeken keressenek felüdülést, mivel mennél magasabb
levegőréteg vesz körül bennünket, annál jobban termelődik bennünk a
vörösvérsejt.
Még egy pár egészségi tanács: betegeim utáni tapasztalatom,
hogy nyáron „elfelejtünk” védekezni a megfázás, illetve FELFÁZÁS ellen. A nagy
hőség után, egy igen árnyékos helyen hideg földre, kőre leülni, felelőtlenség.
Ennek következménye egész életünket megkeserítheti. Ma amikor az időjárás
„elfelejtette a régi rendet”, - hogy a tavasz tavasz legyen, a nyár nyár, vagy a
tél tél – igen nagy hő különbségek lehetnek szinte percek alatt, s ha nincs
nálunk tartalékban meleg ruha, hamar összeszedhetünk valamilyen komoly
betegséget. Csak egy példa: most is be van nálam jelentkezve egy fiatal pár,
ahol a férjnek egyáltalán nincs sperma termelődése. Sokan úgy gondolják, csak a
nőknél lehet a hiba, ha a párnak nem született gyermeke, de ez egyáltalán nem
így van. Kérem, figyeljenek oda nyáron is az időjáráshoz kellően alkalmazkodó
öltözködésre. S azt se feledjük, még szabadságunk ideje alatt is az éjfél előtti
alvást „duplán lehet számolni”, az éjfél utániból egyet le kell vonni !!, ezért
az este 22 óra már alvásban találjon bennünket. NAP - F É N Y .- ami a nyár nagy
„áldása”. Nagyon jó ha a napfény beragyog lakásodba, megvilágít, átmelegít
mindent... szinte felvidul az ember lelke általa. Figyeljük meg, hogy borongós,
esős időkben hangulatunk egész más, mintha szépen süt a napocska. Jó lenne ha a
lelki napfény be ragyogná a szívünket is. De ehhez akár a lakásunk ablakáról van
szó, akár a szívünk ablakáról: nekünk kell azt kitárni, hogy a felüdítő napfény
besüthessen rajta.
TÁPLÁLKOZZUNK EGÉSZSÉGESEN A NYÁRI BETEGSÉGEK ELKERÜLÉSE
ÉRDEKÉBEN. „Nyári szabadságom ideje alatt írom e cikket - Hévíz gyönyörű tájait
szemlélgetve. dr. Sang Lee és dr. Kime szavait juttatják eszembe nap mint nap,
amiről saját szemeimmel meggyőződhetek. Mit mondanak e híres természetgyógyász
orvosok? Röviden: „ ha sok fehérjét tartalmazó táplálékot fogyasztasz, ki se
feküdj a napra”!!
Miért? Szervezetünknek a fehérje tartalmú táplálék
emésztéséhez sokkal hosszabb idő szükséges, tehát méreganyagával legtovább marad
bennünk. Tehát az erős napsütés hatására kiváltott izzadásunkkal szervezetünk
méregteleníti magát, de ha túl sok a méreganyag bennünk, bőrünk ezért a sok
méreganyagtól hamar elrákosodhat. Saját szemeimmel látom, hogy szinte mindhárom
étkezéskor bő fehérje tartalmú állati termékeket fogyasztanak társaim, igen
kevés nyers - szinte minimális zöldséggel.
Azt is nyugodtan le merem írni, hogy sem a kívánt mennyiségű
nyers gyümölcs fogyasztásuk, sem a minimális 2,5-3 liter folyadékfogyasztásuk
nincs meg.
Szeretnék figyelmeztetni minden kedves olvasómat!! Legalább
60-70 % - ban nyers gyümölcsöt és zöldséget fogyasszanak, s minimális 3 liter
egészséges folyadékot igyanak meg naponta, pótolván a hőség miatti
folyadékvesztést. S mivel nincs túlerőltetve szervezetük, most is maximum
háromszor étkezzünk és ne többször. S még egy komoly figyelmeztetés, amit bár
nap mint nap hallunk a rádióból és a Televíziókból is: Legalább d.e. 10-től d.u.
15- h-ig ne menjünk ki napozni, fürödni!! Sajnos nap mint nap saját szemeimmel
látom, hogy minden figyelmeztetés ellenére sokan a déli órákban is mennek
fürödni, napozni. Ha mindkét tanácsot figyelembe vennék, hiszem, hogy sokkal
kevesebb bőrproblémával kellene orvoshoz menni, s sok szenvedést is
elkerülhetnénk.
Befejezésül egy gyermekkori szép énekkel szeretnék Önöktől
búcsúzni :
Napfényt a szívedbe, meleg sugarat,
Mely búban, örömben világod marad.
Ha érzed a fényét sugározni rád,
Fogadd be örömmel, mint a kis virág.
Napfényes az otthon, napfényes a szív,
Akárhová mennél, napfényt oda vigy.
Napfényben az élet, legyőzi a bajt,
Óh tárd ki a szíved e fénynek hamar.
Szeressen a szíved, fényét, melegét,
S akármerre mennél is, árassza szét.
Király lesz a koldus, ha szíved szeret,
Ez hozza a földre a fénylő eget.
Legyen vele telve a szív, meg a ház, hol szívek szeretnek, ott
gond se tanyáz,
